Hívjon minket : +36 30 566 5199Írjon nekünk!

Helytörténet

Rábasebes kicsiny község a Rábaközben, lakóinak száma nem éri el a 100 főt. A falu a Rába árterére települt már az 1200-as években. Első írásos említése 1263-ban történt. A pápóci pálos rendi perjelség birtoka volt. 1570 körül Sennyey Ferenc kezén találjuk. 1548 körül megalakult az urasági major. Az 1594. évi török pusztítás és megszállás hosszú időre kipusztította, még 1620 körül is lakatlan, puszta hely volt. A XVII. század közepén néhány család megtelepszik, s a protestáns Vág leányegyháza lévén, evangélikussá lesz, mert a pápoci perjelség betöltetlen, adminisztrátorok élvezik  a javadalmat. 1697-ben 14 katolikus mellett 36 protestáns élt a községben.

A kurucvilág újabb csapást hozott Sebesre: a pestis elpusztítja, melynek következtében részben kihaltak, részben a vas megyei Szentpéterfára menekültek a lakók. 1710-ben 8-9 jobbágyházban 26 jobbágytelek népe lakott. A megye 1725-ben felszólította Orosz urat, a pápóci perjelség adminisztrátorát, hogy szállítsa vissza Szentpéterről a sebesieket, ami 1726-ban meg is történt. A falu ettől kezdve a maga szűk keretei között újból megindult a fejlődés útján. A II. világháborúban a faluból 15 ember veszítette életét, akik emlékének adózva egy márványtáblát készítetett a falu közadakozásból, az elhunytak neveivel.

Rábasebes 1950-től önálló községi tanács működött. Az 1990-es választások után közigazgatásilag önálló község lett.